Egy élet, csak egy…

Tina Colt – Egy élet, csak egy

Kaptam egy béklyót…Többet is kaptam életem során, de ez volt talán az a béklyó, amit, ha hagyok elburjánzani, sosem jövök ki élve…Minden adott volt, hogy elkallódjak, hogy a folyóból halásszák ki a testem, vagy árucikk legyek egy ukrán milliomos számára. Mindenem megvolt ehhez: a vaginám, a külsőm és persze a szokásos rossz családi háttér. Senki nem is jósolt számomra mást. De azért valljuk be, hogy ez itt minden második emberről elmondható, ha a statisztikákat nézzük.

Álljunk meg egy pillanatra…Nem arról beszélek, amikor egy ’mocskosszájú’ tinédzser vagy és a szüleid olyan szemétládák, hogy veszekednek veled a továbbtanulás, a leckék és a fiúk témában. Amikor terrorban tartanak, hogy márpedig nem mehetsz a közeli kocsmába lerészegedni és zsarnokoskodva azt mondják: „azért, mert azt mondtam”, vagy „amíg az én házamban élsz és az én kenyeremet eszed”. Nem ezekről beszélek kistacskó. Arról beszélek, amikor rettegve alszol el és még jobban félsz reggel, hogy vajon lesz-e mit enni, apád-anyád olyan hangulatban ébred, hogy nem akarnak agyonverni, tehát megvolt-e számukra megfelelő mennyiségű alkohol az este. Ha nem, jobb, ha szaladsz már reggel, még mielőtt ők felébrednek. Reggeli nélkül, „jó iskolát, szeretlek puszi nélkül”. Jobb, ha rohansz és csak akkor térsz haza, amikor már minden kártyát kijátszottál: voltál iskolában, bekéredzkedtél ismerősökhöz, ha szerencséd van még élelmet is kaptál, játszottál odakint, de túl hideg van, már mindened elfagyott. Szakadt a kabátod és a cipőd is. Nos innen már tényleg haza vezet az út, nem akarsz menni, de a túlélési ösztön csak oda vezérel, mert ha ütnek is, legalább nem fagysz halálra. Ha szerencséd van, már túl részegek ahhoz, hogy egyáltalán tudomást vegyenek rólad. Csak beosonsz és egy sarokban csendben várod, hogy újra másnap legyen. Jobb esetben már ki vannak ütve, vacsora sincs, de legalább béke van. Testvéred tekintete a másik sarokból ugyanazt hordozza, mint a tied. Éhes vagy, de mégis jobb éhesen, de nyugalomban. Éjszaka még a vécét is alig mered megközelíteni, nehogy te legyél, aki felkelti őket. Horkolva fekszenek egymáson. Szerencsére volt annyi pia, hogy egymást sem akarták megölni. Reggel aztán ugyanabban a ruhában mehetsz ismét, amint a nap fent van. Rettegsz a péntektől, hétvégén nincs hova menni…Erről beszélek. Remélem vágod. Nos ebből nagy eséllyel egy strici karjaiba rohansz idejekorán, hogy te is időd nagy részében örök mámorban feledkezz meg az álmokról, mindarról, amiről kislányként hitted, hogy neked is jár. Ezek erősítik a statisztikákat és hozzák létre azokat, akik úton-útfélen a bajba jutott családok mellett lobbiznak. Én nem találkoztam eggyel sem, de a tévében, ami nekünk kettő is volt: az egyiken kép a másikon meg hang, láttam, hogy vannak ilyenek. Mindenesetre nem tudom minek köszönhetően, elvégeztem az iskolát, nem hat elsőt és két másodikat, hanem úgy rendesen, mint azok, akiknek rendes családjuk van. Célom volt, amitől nem lehetett eltántorítani: elmenni innen és teljesen más életet élni. Persze én is követtem el bakikat: én is belerohantam egy férfi karjaiba, akiről azt hittem, hogy majd a fehér lovon érkező megmentőm lesz, de a pofonok után mindig erősebben álltam fel. Rá kellett jönnöm, hogy nincs herceg, aki megment, nincs senki, aki megmenthetne. Egyedül vagyok és magamat kell megváltanom. Láss csodát: rendes, jól fizető állásom van, magamat tartom fenn és amikor elértem és már nem volt szükségem senkire, jött egy férfi is, aki minden képzeletemet felülmúlja. Mint a mesékben.

Azt mondom, az ember élete ott kezdődik, hogy elfelejti okolni a körülményeket, az embereket. Na ugye, te is előhúzod ezt a kártyát: az anyám miatt, az apám miatt, a tanárom miatt…napestig sorolhatnám, de nem igaz: te miattad nem mersz a tükörbe nézni, mert szembe köpnéd magad leginkább, te miattad vagy egy vesztes és csak te lehetsz az, aki ez ellen tehet.

Az emberek folyton várnak valamire, valakire, egy körülményre, de az igazság az, hogy a sikeres ember megteremti magának a lehetőséget. Nekem mindig nehezebb volt elérni dolgokat, embereket. Engem nem kedveltek, mert menő játékaim voltak, nem kivételeztek velem, mert a szüleim tanárok, orvosok vagy az isten tudja mik voltak, nekem vérrel-verítékkel kellett megdolgoznom a sikerért, szeretetért, figyelemért, de ki, ha én nem?

„Egy élet. Csak egy. Miért nem futunk úgy, mint a tűzben, a legvadabb álmaink felé?”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: