Kezdő írók kézikönyve

(a ’kezdő’ szó ez esetben inkább vonatkozik a marketingre, mint az írásra)

Tina Colt – Kezdő írók kézikönyve

Csak erős idegzetűeknek 🙂 és csak saját felelősségre.

Kezdjük ott, hogy van egy fiók tele versekkel, novellákkal, regényekkel. Eljött az idő, a bátorság, pénz, hogy végre nyilvánosságra akarod hozni (és majd esetleg ebből betevőt is szeretnél nem csak, mint drága hobbi tartanád fent). Nálam ez 2020 volt ’meglepő módon’. Ezek az én meglátásaim és tapasztalataim, mielőtt valaki kést és egyéb éles szerszámot rántana.

Manapság annyi kiadó van Magyarországon, mint égen a csillag, de ez egy másik történethez tartozik (könyvkiadás másképpen).

Megtörtént, kiválasztottad álmaid kiadóját és számomra itt jött az első mélyvíz… Azt gondoltam, én kis naiv, hogy megírtam a könyvet, moshatom kezeimet, kész. Na persze. Onnan kezdődött a java. Szerkesztő, korrektúrázó, tördelő, kiadó és a többi. A munka nagy része még hátra volt, de ez sem tántorított el. Persze ezerszer tettem fel a kérdést: ’megtegyem netegyem?’ Végül aztán csak ott álltam a kiadott könyvemmel, amit értékesíteni kellett. Kaptam is marketing tanácsokat, de rá kellett jönnöm, hogy ez a mai világban, amikor a magyar feltörekvő írók száma nulla és a végtelen között van, sajnos nem elég. Rengeteget tanultam az első kiadott könyvem kapcsán, de még van mit, az biztos. Ezen tapasztalatokat szeretném veled megosztani:

Először is szembesülnöm kellett azzal, hogy senki nem ismeri a nevem. Az én esetemben ez talán még rosszabb, külföldön élek már tizenkét éve. Katolikus gimibe jártam, ahol nyolc évig „májusban esett a hó”, szóval, nem volt olyan, hogy majd a régi igazgatóm a nagy büszkeségtől megvesz rögtön száz darabot. Nem igazán vannak olyan ismerőseim sem, akik olvasnának. Úgyhogy körülbelül ott álltam egymagam, egy rakás könyvvel, hogy na, akkor mi legyen? Amit megtanultam, hogy sok pofont kap az ember ezen a rögös úton, ehhez nagyon erősnek kell lenni és tovább menni.

Manapság gyakorta mondogatom, hogy „ha választhattam volna, inkább lettem volna prostituált, mint író, mert kifizetődőbb”. Én alapjáraton egy nagyon szégyenlős és gátlásos személy vagyok, (ami sajnos kizárja az előző kívánságomat is), de nem, ha elolvasod az első könyvem, nem ezt fogod gondolni, de amit már többször elmondtam és vagy elhiszed vagy sem, azok közé az írók közé tartozom, akiknek addig rágják ezek az életek a gondolatait, amíg papírra nem veti őket. Mert ha választhattam volna, hogy mit írok, akkor valami nagyon menő zsánert választottam volna, de ez nálam nem játszik. Olyan jellegű történeteim születnek, amit én magam sosem olvastam, ezért nehezemre esik akár be is kategorizálni őket.

A lényeg, hogy le kellett vetkőzni a gátlásokat és elkezdeni marketingezni, amihez semmi közöm és szerintem más írónak sem. Innentől adódtak a további problémák. Esetemben: el akartam kerülni, hogy tizenkétmillió profilom legyen, mert már néha így is úgy érzem, hogy sikítani tudnék, de a legtöbb profilom a saját nevemen volt/van. Mégis kellett valami, hogy az írói nevemen legyen. Csináltam egy wordpress oldalt, aminél persze van jobb, de tetszik, hogy blogolhatok is rajta, ha úgy tartja kedvem. Az ingyenes verzió nem jó semmire, vagyis blognak igen, de ha könyvet kell árulnod, akkor nem.

Wikipédiát is jó lenne magadnak létrehozni, de az első könyvem után úgy voltam vele, hogy mit tudnék bele írni? Van egy kiadott könyvem és kész. Szóval még nem. Meghallgathattuk a két interjút (Gönczi Péter; Szabó Tibor Benjamin), miszerint egy kezdő írónak valahogyan híresnek kell lennie, mert amúgy nem áll vele szóba senki. Ez egy zsebbe nyúlós dolog, nagyon. Annyira elrontottam valamit, hogy a Facebook és az Instagram végleg lekorlátozta a fiókjaimat és nem hirdethetek, ami lehet vicces, de én sok ideget megettem vele. Szóval zsebbe nyúlós vagy nem, hacsak nem vagy egy ’kocka’ érdemes megkérned valakit, hogy csinálja meg neked a profi oldalt, mert úgy érzem, hogy ezek nélkül, akár már most kidobhatod az összes könyvedet a kukába, vagy jó lesz tüzelőnek télen.

Szeretném, ha mások nem esnének az én hibámba. Szerencsére tapasztalom, hogy más sokkal okosabb, mint én voltam, vagy volt a környezetében valaki, aki az volt. Mielőtt elkezdenél a kiadás gondolatával játszani, kezd el lerakni a köveidet, vagyis a nevedet mindenhová. Sajnálom, de ez nagyon fontos. (akkor is, ha lesznek olyanok, akik hozzád vágják, hogy nekik 100+ a publikálási listájuk és mégsem merik maguknak írónak nevezni, igen lesz ilyen, de akkor is KELL) Moly és Goodreads, életemben sem hallottam még ezekről az oldalakról, vagyis igen, de semmiképpen nem gondoltam, hogy nekem, mint írónak kell ott ’parádézni’, de ez is egy olyan, ami KELL. A megjelenő könyvemhez booktrailert is csináltam, nem akartam producer sem lenni, csak író akartam lenni.

Az első könyvednél valami csodának kell történnie, hogy legalább az ára visszajöjjön. Nem azokról az írókról beszélek, akiknek gazdag nagybácsi/nagynéni/támogató/kiadó fizette az egészet és nem számít, vagy újságot birtokolnak, vagy kiadót vagy valamilyen segítséget; azokról beszélek, akik vérrel-verítékkel egyedül adták ki és most, hogy már learatnák a termést, rá kell jönni, hogy az majd esetleg öt év múlva érik be, ha nem adod fel, ha mész töretlenül előre, mindegy milyen negatív dolgok érnek, akkor esetleg megtérül. Talán. Egyszer.

Nem mondok újdonságot azzal, ha azt állítom, hogy azoknak a fele, akik a karanténban lettek írók, feladják. Nem azért, mert nem jól írnak vagy nem jót, ennek már semmi köze ehhez. Hanem a sok rossz tapasztalat, a marketing, az „elvesztegetett pénz” és a többi miatt. Ha a fejedbe vetted, hogy író leszel, akkor tarts ki mindvégig!

Tekinthetünk egymásra, mi írók, mint konkurenciára, de nekem ez meg sem fordult a fejemben, amíg egy könyves csoportban valaki hozzám nem vágta, hogy persze majd segítek neked, mikor vetélytárs vagy. Nos ennél nagyobb hülyeséget már régen hallottam, úgy csak én írok, ahogy írok, hogy lehetne nekem valaki konkurencia? És ha én X-t szeretek olvasni, te meg Y-t hiába minden, én azt fogok olvasni?! Inkább segítenünk kellene egymást. Ha elküldöd a könyved, én olvasás nélkül is fel fogom tenni az oldalamra, mert lehet nekem nem tetszik, nem a zsánerem, de egyrészt ez senkit nem érdekel, másrészt, ha ezzel segítek, miért ne? Továbbmegyek: nagyon jól tudom, hogy milyen írni, ki vagyok én, hogy pálcát törjek feletted, te mit írtál? Van olyan, akinek a mai napig várom vissza az ajánlóját az én könyvemről, szerencsére nem állok fél lábon addig. Mondanám azt, hogy szégyellhetné magát, aki egy írótársára konkurenciaként tekint és ezért lehúzza, besározza, (nem az építő kritikáról beszélek), de az ilyen emberek általában nem rettennek vissza az ilyesmitől. Olyan sincs, aki megállítaná őket. Sajnos. Hacsak nem én leszek az?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: