Cikkek/Tudaton.hu

Végletekig elkötelezett – Motivációra fel

Hogyan találtam meg önmagamban a motivációt?

Ahmed Zayan

Fiatal koromban volt egy olyan megmozdulás, hogy „javíts egy jegyet”, és emlékszem, hogy mennyire komolyan vettem. Abban a félévben irodalomból csak ötöst kaptam, így csillagos ötössel zártam. Nagyon büszke voltam magamra. A megmozdulás akkora sikert ért el, hogy rengetegen javítottak egy jegyet. Most tegyük ezt a motivációval: Motivációra fel!

A motivációt nem lehet boltban venni. Kicsit furán hangzana: kérek egy kiló kenyeret és tíz deka motivációt. Sajnos mástól sem kaphatjuk el, nem úgy, mint a náthára, de ez teljesen rendjén van így.

Mivel sokat foglalkozom emberekkel, ennek a motiváció is szerves részét képezi. Azt is hozzá kell tennem, hogy engem hiába érdekel, hogy mi motivál embereket, amihez még tanácsokat is tudok adni, ettől nem lesz senki motivált.

A motiváció – és most lehet, hogy illúzióromboló leszek –, ott kezdődik, hogy az ember érzi, valami nincs rendben. Vele.

Nem a környezetével, az időjárással, a férjével, a feleségével, a szomszédjával, hanem saját magával. Belenéz a tükörbe, és nem azt látja, amit szeretne. Ez nem feltétlenül jelent külsőségeket. Mindenesetre ott áll, nézi magát és realizálja, hogy az életében semmi nem olyan, amilyet szeretne. Az egész úton talán ez a legnagyobb lépés, hogy elismerjük, valami nincs rendben. Velünk…

Chase Clark / Unsplash

Elmesélem a személyes tapasztalatomat, utána szeretném megosztani, ami nekem segített.

Egy-két nagy csalódás hatására eljutottam arra a pontra az életemben, hogy egy nap belenéztem reggel a tükörbe, és nem ismertem azt a személyt, aki visszanézett rám.

Egészen fiatalkoromtól úgy éreztem, hogy mindig tennem kell valamit, hogy valaki szeressen. Bizonyos feltételekhez volt kötve az emberek szeretete irántam, és én annyira meg akartam felelni ezeknek, hogy egy idő után már nem tudtam, én ki vagyok. Mondanom sem kell, hogy én nem szerettem magam, mivel a tetteim egyáltalán nem voltak összhangban azzal, amilyen én szerettem volna lenni.

Azt mondják, hogy egy trauma képes arra, hogy megváltoztassa az embert. Így van. Eljött a pillanat, eljött 2020. Se ki, se be a lakásból, így az ember ráért töprengeni. Ez lehetőséget adott arra, hogy végre elkezdjek olyan dolgokat tenni, tanulni, csinálni, amit ÉN szeretnék. Gyökeres változások mentek végbe a környezetemben és bennem is. Rájöttem, hogy nem az ad magabiztosságot, hogy szeretni fognak, hanem az, hogy nem baj, ha nem.

Minden év elején leírom a nagy terveimet, amiket rendre nem tartok meg. Örömmel jelentem, hogy idén januárban, amikor megint számot kellett vetni önmagammal, csupa öröm és büszkeség járt át. Gondolatban többször megveregettem a vállamat.

Motivált vagyok, hogy egy olyan életet teremtsek magamnak, amiben alig várom, hogy felébredjek.

Ehhez az kellett, hogy tisztázzam magamban a célt, végre az enyémet, és ezt nem valaki más unszolására tettem. Amikor ez megvolt, az apró lépéseket kellett tisztáznom, és azokra koncentrálni. Mindig az előttem álló kis lépésekre, amelyekből majd visszatekintve a nagy lépések összeállnak.  

Ez az én receptem, bár megeshet, hogy valaki máshogyan csinálná.

Carolina Pimenta / Unsplash

Az elhatározás döntése

„Az elhatározás, hogy mindaddig állhatatosan kitartasz a célkitűzésed mellett, amíg ki nem vívod a sikert, hogy lelkesen állsz a munkához és az élethez, s hogy nekigyürkőzöl a nehéz problémáknak és győzedelmeskedsz felettük.”

DAVID COTTRELL

Állj meg egy pillanatra ,és döntsd el, hogy mit szeretnél elérni. Ne a férjünk, feleségünk, szomszédunk, anyukánk mondja meg, hogy mit érjünk el. Döntsd el, hogy te mit szeretnél.

Lesznek ellenségek az úton, akik a saját gyengeségük miatt bántani akarnak majd, mert te elkezdtél tenni valamit. Ha valaki azt mondja, hogy nem vagy rá képes, ez az ő határa, nem a tied. Minden győztes hordoz sebhelyeket.

A cselekvés döntése

Ha azt szeretnéd, hogy ez az év legyen AZ év, ne üldögélj és várj! Menj! Változtass! Nevess többet! Próbálj ki valami újat! Szabadulj meg a kacatoktól! Feküdj korán és ébredj korán! Ne pletykálj! Légy hálás! Fogadd el a kihívásokat! Légy bátor!

Képzeld el, milyen hihetetlen lenne egy év múlva az életed, ha nem csak fantáziálnál egy jobb életről, hanem elkezdenél tenni is valamit.

Tölts több időt tényleges tevékenységgel és kevesebbet meddő töprengéssel azon, hogy mit is szándékozol tenni.

Ne nyaralj „majdan szigeten” – ezt nem is tudom eléggé hangsúlyozni. CSELEKVÉS! A várakozás csapda! A várakozásra mindig lesz indokod. Igazság szerint az életben csak két dolog van: indokok és eredmények, és az indokok egyszerűen nem számítanak.

Hiába vagy sínen, ha csak ülsz egy helyben, akkor elüt a vonat.

Mindenki fejéből kipattant egy ötlet, aki valaha állt a zuhany alatt. A világot viszont az a személy változtatja meg, aki kilép a zuhany alól, megtörölközik, és kezd valamit az ötletével.

Tirachard Kumtanom / Pexels

A hozzáállás döntése

„Gyakorlatilag semmi a világon nem állíthat meg egy pozitív hozzáállású embert, aki világosan szem előtt tartja célját”

DAVID COTTRELL

„Maradj távol a negatív emberektől, minden megoldásra van egy problémájuk”, mondta Albert Einstein. Nehéz mindig pozitívnak maradni, kedvesnek lenni, mindenkinek lehet rossz napja, és hibázhatunk, hiszen emberek vagyunk. A lényeg, hogy mindig állj fel, és folytasd, ha lehet, még pozitívabban.

Ne pazarold az energiádat arra, hogy bűnbakot keresel. Talán egyszerűbbnek tűnik, de nem visz előrébb. Megoldást keress, ne bűnbakot! Ha elmész a boltba, és nincs kenyér, nem szeded elő a boltvezetőt, hogy miért nem rendelt, hanem átmész egy másikba.

Talán úgy tűnik, hogy a rendes fickók érnek célba utoljára, de ők rendszerint egy másik versenyen indulnak.

Nem tanulhatunk semmi újat mindaddig, amíg el nem ismerjük, hogy még nem tudunk mindent.

Aki nem fogadja el a tanácsot, azon nem lehet segíteni, nem olyanoktól kell elfogadni tanácsot és kritikát, akik még életükben nem tettek semmit.

Értsd meg, hogy az igazságot választani nem mindig a legkönnyebb, végeredményben mégis e döntés visz a legmesszebbre az élet országútján.

A lenti sorokat én annak idején mantraként ismételgettem, elemezgettem és próbáltam magamévá tenni:

Tennivalók, emlékeztetők!

Nem vagy túl öreg, és nincs túl késő!

Koncentrálj!

Dolgozz keményen!

Légy kreatív!

Légy nyitott új dolgokra!

Légy pozitív!

Maradj távol a drámáktól!

Élvezd a kis dolgokat!

Élj a lehetőségekkel!

Lélegezz!

Tarts ki mindvégig!

Vedd körül magad hasonlóan elkötelezett emberekkel!

Tina Colt írása

Forrás: Pinterest, David Cottrell – Monday Morning Choices
Kiemelt kép: Ahmet Zayan / Unsplash

Vasúttörténeti Park – nem csak a vonat szerelmeseinek

Idén 175 éves a magyar vasút: fantasztikus programokkal várják a kikapcsolódni vágyókat a Vasúttörténeti Parkban

Nem tartom magam a vonat szerelmesének. Sokat használtam annak idején, elvitt az egyetemre és hazahozott, de sosem álmodoztam vonatokról. Mígnem lett egy fiam. Nos, úgy gondolom, ezt nem is kell részleteznem. Amíg kisebb volt, elégnek bizonyult Thomas, Percy, Cranky és a Chuggington összes szereplője (most itt nem sorolnám fel mindet), de ahogy cseperedett a gyermek, úgy kábult el az igaz vasparipáktól, mint mondjuk én egy jó könyvtől. Ezért mindenképpen el kellett látogatni a Vasúttörténeti Parkba. De meg kell mondanom: élveztem. Nagyon.

Magyar Vasúttörténeti Park
 

A park alapterülete 70.000 négyzetméter és több mint 100 féle vasúti jármű található itt.

2000. július 14-én nyitotta meg kapuit Európa első interaktív vasúti parkja. A Magyar Vasúttörténeti Park alapkövét 1999. november 22-én rakták le. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a MÁV Rt. és a MÁV Nosztalgia Kft. támogatásával közel nyolc hónap alatt valósult meg a beruházás.

Magyar Vasúttörténeti Park

A nosztalgiavonatok – mint például a legöregebb gőzmozdony 1870-ből és a legendás Árpád motorvonat a 30-as évekből – egy 1911-ben épített körfűtőházban állnak, ami azért is rendkívüli, mert 34 állása van. Emellett sok különleges mozdony, vasúti jármű (sínautó, kézi- és motoros hajtány, mérőkocsi, gőzdaru, hóeke, hómaró) található itt és nemcsak megnézni lehet őket, hanem kipróbálni is. A látogatók utazhatnak nagymozdonyon, beülhetnek a Csajka sínautóba, hajtányozhatnak, fordítókorongozhatnak, vagy felülhetnek a lóvasútra.

Továbbá – amit nagyon élveztem – a kerti kisvasút, ami végigmegy az egész parkon és kismozdonyok vontatják. Emellett van Vasútmodell-ház a miniatürizált vonatok világában elveszni vágyóknak.

Játszótér, park, rengeteg sétálási lehetőség, étterem, fagylaltozó is fellelhető ezen a hatalmas területen. Jól megközelíthető személyautóval, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel is. Ingyenesen igénybe vehető, zárt parkolóhellyel rendelkezik. Minden évben áprilistól novemberig várja az érdeklődőket. Habár ezt ideiglenesen módosította a járványhelyzet, a Vasúttörténeti Park jelenleg már nyitva van és rengeteg érdekes programmal várja az odalátogatókat. Remek szórakozást nyújt egy családnak, esetleg baráti társaságnak.

Magyar Vasúttörténeti Park

Idei programok:

Július 17-18175 éves a magyar vasút tematikus hétvége
Július 25Nyáresti Jazz Express – Zséda és a Kvartett
Július 30Nyáresti Jazz Express – Myrtill és a Swinguistique
Augusztus 21Nyáresti Jazz Express – Fehér Adrienn Cserháti estje
Augusztus 27-29Budapest Show Nemzetközi ásványbörze és ékszerkiállítás
Szeptember 11-12Kerti Vasút és Gőzmozdony Fesztivál

Képek forrása: a Magyar Vasúttörténeti Park és a szerző saját képei

Tina Colt írása

Diamond painting, avagy függőség, ami csak a pénztárcára káros

Gyémántfestés, az új őrület

diamond painting

A hobbijaim számát tekintve elég hosszú a sor. A diamond painting, magyarul gyémántfestés (úgy is lehet vele találkozni, hogy számokkal festés vagy keresztszemes gyémántfestés) elég új még nekem is. Körülbelül egy éve vettem a kezembe először, igaz, hogy azóta több szettet fejeztem be, mint aki évek óta csinálja. Remek kikapcsolódás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az effajta kreatív hobbinak, kézimunkának pont az a lényege, hogy ha csak egy kis ideig foglalkozik vele az ember naponta, ellazítja.

Vigyázat, nagyon hamar függőséget okoz!

Hogyan készül a diamond painting

A diamond painting megrendelésekor az ember egy teljes szettet kap, ami egy ragasztós képből, gyöngyökből, egy műanyag tálkából és egy gyémántfelvevő tollból áll. A ragasztós kép olyan, mintha kinyomtatnánk egy számunkra tetsző képet az internetről, aminek az egyik oldala ragasztós, és színárnyalat szerint számkódokkal van ellátva. A színkódok azt jelzik, hogy melyik színű gyémánt való rá. A gyöngyökből egyébként 447 különböző színű és alakú létezik, és személyes tapasztalat, hogy a gyárilag csomagolt toll helyett a csipesszel könnyebb dolgozni.

diamond painting
Fotó: Diamond-embroidery / Pixabay

A kép oldalán kódokkal jelölik, hogy melyik színű gyöngy vagy gyémánt hová való, és a gyöngyök zacskóján is ugyanezt a kódot tüntetik fel, így nem keverhető össze. Egy ilyen kép 2000 forint körüli, de a határ a csillagos ég, attól függően, hogy mekkora a mérete, és hogy 3D-s vagy 5D-s. Én a 30×40 centiméteres képeket részesítem előnyben, ami már elég nagy, de még nem zavaró a mérete. Amíg részemről ránézésre nincs különbség a 3D-s és 5D-s képek között, addig van olyan, ami teljes, és van olyan, ami csak részleges kép. Gyerek mellett nem olyan jó hobbi, ha a kiborult gyöngyöket fel kell szedni a padlóról – szintén tapasztalat –, de ez is egyfajta elfoglaltság.

A modern kori gyémántfestést 2010-ben Kínában találták fel, és hamarosan megfertőzte Európát is – engem mindenképpen.

gyémántfestés
Fotó: Tina Colt

A gyémántfestő készlet az alábbi webshopokban beszerezhető: Amazon, Ebay, Aliexpress, Kids Office Trade, MiniOrszág

Tina Colt írása

Humánerőforrás-menedzsment, azaz emberekkel való gazdálkodás

A humánerőforrás-menedzsment célja egy cégen belül, hogy a vállalat elérje a célkitűzéseit, végső soron azonban mégis a dolgozó mellett áll. Mutatjuk, hogyan!

A kiválasztási folyamat

A humánerőforrás-menedzsmentnek, más néven az emberierőforrás-menedzsmentnek az a célja egy cégen belül, hogy a vállalat elérje a célkitűzéseit dolgozói közreműködésével. Ez elsőre negatívnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, hogy egy HR-szakember felismeri, hogy a cég egyik legfontosabb tőkéje a dolgozó  és ezért segíteni kell a fejlődését, karrierjét , akkor mégiscsak oda jutunk, hogy egy HR-es a dolgozó mellett áll.

Tehát mégsem szörnyeteg, aki csak a cég érdekeit szem előtt tartva hajszol bennünket, dolgozókat.

Emellett persze számos más feladatuk van: toborzás, kiválasztás, munkaerő-fejlesztés, karriervezetés, bérezés, jutalmazás, érdekegyeztetések és a munkakapcsolatok ápolása.

A kiválasztási folyamat kezdete
Kép forrása: Sora Shimazaki / pexels.com

A folyamat egy hirdetéssel kezdődik, amikor valamilyen pozícióra szeretne felvenni a cég egy dolgozót. Nagyon fontos, hogy ebben a hirdetésben minden feltétel, elvárás szerepeljen. Sajnos az önéletrajz lehet bármilyen tökéletes, és lehetünk szuper képzettek, mégis csak bizonyos kulcsszavakra figyelnek fel. Ezeket a szűréseket ma már gépek végzik, és nem emberek. Ha ez megtörténik, akkor a kiválasztottak telefonos átvilágításon is átmennek, és csak utána hívnak be személyes interjúra.

Az interjú lehet teszt is akár, vagy beszélgetés, mindkettőt tapasztaltam már. A teszt annyira személytelen volt az én esetemben, úgy éreztem magam, mintha éppen egy vizsgán volnék – tulajdonképpen így állt a helyzet. Egy beszélgetős interjú során pedig a jó szakember különböző technikákat alkalmazva, jó emberismerettel már sok mindent ki tud szűrni.

Személyes interjú
Kép forrása: Edmond Dantès / pexels.com

Ha elmentünk egy ilyen elbeszélgetésre, az önéletrajzunk tökéletesen megfelel az elvárásoknak, de a munka mégsem a miénk lett, ne csüggedjünk.

Egyszerűen arról van szó, hogy a cég profiljába valamiképpen nem fért bele a személyiségünk, ami nem jelenti, hogy ez rossz (hogy mi vagyunk rosszak), csupán össze nem illést jelez. Gondoljunk csak bele, ha nem a megfelelő szakember ül ott, aki ezt le tudná szűrni, és megkapjuk az állást, akkor valószínűleg pár hónap múlva nekik újra rengeteg pénzt kellene elkölteni, hogy új kollégát találjanak, nekünk pedig új munkát kellene keresni.

Ha mégis minden klappol, megnyertük álmaink állását, és tegyük fel, már ott vagyunk a cégnél néhány éve, csukott szemmel is el tudjuk végezni a napi teendőket. Az emberek jönnek-mennek, mi maradunk, és azt vesszük észre, hogy belefásulunk a munkafolyamatba.

Sikeres kiválasztási folyamat
Kép forrása: Polina Zimmerman / pexels.com

Egy munkáltatónak vagy a HR-osztálynak – a cég méretétől függően – figyelnie kell arra, hogy a csapat összekovácsolódjon, legyenek új kihívások és megfelelő motiváció, képzések, lehetőségek az előrejutásra. Erre szokás alkalmazni csapatépítő tréningeket és kérdőíveket. Itthon ez még mindig gyerekcipőben jár, de külföldön már szinte minden cég alkalmazza a módszereket.

Csapatépítő tréning alatt az egyik legextrémebb, amit hallottam, hogy kalandparkba vitték a dolgozókat, ahol a feladatok teljesítése érdekében alaposan meg kellett ismerniük egymást, és bízniuk a másikban.

Ha nem is kalandpark, de egy közös karácsonyi vacsora szinte elengedhetetlen.

Csapatépítés
Kép forrása: fauxels / pexels.com

A gyümölcsözőbb munkakapcsolat létrehozása érdekében kérdőíveket szoktak kitöltetni a dolgozókkal, hogy mit gondolnak a cégről, hogyan látják magukat annak részeként, és milyen jövőre irányuló terveik vannak. Ezek mind elősegítik egy olyan munkahely megteremtését, ahol a cég eléri a saját céljait, amíg a dolgozó is pozitívan profitál ebből. Ha egy olyan helyre megyünk dolgozni, ahol elégedettek vagyunk azzal, amit teszünk, és amit ezért kapunk, talán nincs is hálásabb.

Habár a cikk címe ridegen hangzik, mégis erről van szó.

Az emberierőforrás-menedzsmentnek végső célja a cég érdekeit képviselni a dolgozók által.

Ennek az éremnek a másik oldala a dolgozók. Van egy nagyon fontos mondás: „Ha nem szereted, amit csinálsz, két választásod van: vagy munkahelyet váltasz, vagy megváltoztatod az ízlésedet”. Nos, ebből talán leszűrhető, mennyire fontos, hogy a dolgozó ne csak bejárjon dolgozni, hanem szeresse is, amit csinál. A következő kép is ezt hivatott kifejezni; én amikor megláttam, felmondtam:

A képet a szerző készítette

Nyolcvan évvel számolva átlag ötven évet töltünk a munkahelyünkön.

Amikor először láttam ezt az ábrát, szinte lesokkolt. Az volt aláírva: „Mire vársz?”

Ennyi időt eltölteni egy munkahelyen, amit nem szeretünk, nem hiszem, hogy boldogsággal és motivációval töltene el bárkit is. Ha jelenleg nem szeretjük, amit csinálunk, de haladunk egy cél felé, amely során majd azt csináljuk, amit szeretnénk, az mindenképpen ad egy kis löketet a mindennapokhoz – ez pedig egy jó kezdet.

Tina Colt írása

Kiemelt kép forrása: Tumisu / pixabay.com

%d bloggers like this: